Üdv ismét!

Mivel sok a tanulnivalóm, és ezért vagy otthon, vagy a könyvtárban ülök, most aktualitásokról nem számolnék be, (nem hiszem, hogy érdekes lenne számotokra, miből mennyi van feladva, stb.), és kicsit más dolgokról mesélnék.

A hely, ahol lakom (Rönninge) kb. 45 percre fekszik (penndeltag, vagyis commuter train) segítségével Stockholm Centralen-től, a városközponttól. Ahogy már írtam, itt nagyon semmi sincs a természeten kívül, én így képzelném el az amerikai külvárosi lakórészeket, mint ahogy itt néznek ki a házak+kertek.

Van tavunk, erdőnk, kristálytiszta a levegő, rendezett minden, de sehol semmi. Engem ez kicsit zavar a Naphegy után, de próbálom pozitivan felfogni a dolgot, hogy legalább kitisztul a tüdőm, mert itt kb. minden félórában megy el egy autó az úton.

Úgy próbáljátok elképzelni, mintha Káposztásmegyerről, Csepelről, Kispestről, Zuglóból járnátok be dolgozni vagy egyetemre Budapest szívébe. A nagy előny viszont az, hogy felülsz a vonatra és ott meleg van, tisztaság, kényelem és tudsz olvasni, gondolkodni, merengeni az élet kis és nagy dolgain. Szóval felfoghatod úgy, hogy "már megint mennyit kell utazni", de úgy is, hogy "nyerek magamnak napi 1 órát, és azzal foglalkozom, amivel csak szeretnék" (bizonyos határokon belül persze).

Az iskolám jóval közelebb található, 3 megállónyira tőlünk, Huddinge-ben. Háztól házig kb. 20 perc. A japán barátnőm a közbeeső megállók egyikénél lakik Tumbában, ami a nevével ellentétben nem egy afrikai falu, hanem Svédország része. :-)

Általános látvány itt a megállóknál, a parkolókban és biciklitárolókban a roskadásig álló autó-bicikli-hegyek, tehát itt megvalósul, ami nálunk nagyon nem akaródzik: az emberek leparkolnak a külvárosban és felülnek a vonatra, hogy bejussanak reggelente a városba. Dicséretes.

A családom egy általános középosztálybeli família. Szerintem sokkal nyitottabbak az átlag svédnél, már csak azért is, mert annyi cserediákot befogadnak a házukba. A házunk folymatosan épül, de tényleg: semmi sincs soha a helyén, mindig kiáll valamilyen kábel, deszka a falból, de én rettenetesen tisztelem őket, mert a saját kezükkel építették fel, másrészt pedig megfoghatatlan otthonos bája van az egésznek. Én itt még egyszer sem éreztem vendégnek magamat, hanem az első perctől kezdve családtagnak. Ez azért durva 5 hét ittlét után. Tehát nagy mázlim van, mert mindennap olyan háttországba érkezem haza, ami feltölt és erőt ad a rengeteg más pozitív külvilágbeli élmény mellett. Azt hiszem kölcsönösen nagyon megkedveltük egymást az itteniekkel, ami jó! :-)

Björn, a családfő  (nevének jelentése svédül medve!) liftek szerelésével foglalkozik és megfigyeltem, hogy az esetek 90 %-ában ő főzi a vacsorát, méghozzá kiválóan. (Anya, ne aggódj, nagyon sokat eszem! :-) Lisza több céget menedzsel, köztük egy retorikai vállalkozást, amely ettől az évtől kezdve politikusoknak tart workshopot. Johanna, a lányuk 15 éves, aki már most jobban beszél nálam angolul pedig "csak" 9. osztályos a helyi iskolában. Az eredeti szőke haját befestette feketére (rocker korszakát éli) és azt is elmesélte, hogy azért nem szeret szőke lenni, mert itt a szőke nők butának számítanak és csomó "szőkenős" vicc céltáblái! Azt hittem, hogy csak viccel, mert én mindennap több szőke nőt látok itt, mint amennyi össszesen a Baywatch sorozatban valaha feltűnt, de neki meggyőződése, hogy ez a sztereotípia itt is él! :-) Ez azért durva!

Tabona, az afrikai professzor vallástörténettel foglalkozik, Julia a következő cserediákunk, pedig Ukrajnából jön és történelemből csinálja a doktoriját itt, Svédországban. Szóval színes kis család vagyunk, de ez így jó, mert tolerancia-tanulásból és mások tiszteletéből soha nem lehetünk elég jók, folyamatosan gyakorolni kell ugyebár....

Összességében tényleg majdnem minden drágább itt, mint otthon (élelmiszer, közlekedés, stb.) de valahogy az az én mazohizmusom lehet, hogy "szívesen" adom meg az árát itt a dolgoknak, mert azok tényleg jók és megbízhatók (eddigi tapasztalataim alapján). Rákérdeztem az itteni átlagfizetésre is, és hát....szóval adók levonása után (itt kb, 30% adó van) 20 000 korona. Szorozzátok be kb. 25tel. Tehát más, nagyon más. :-(

Ami extrém drága viszont, az a fogorvoshoz járás. Több ezer koronánál kezdődik. De lecsekkoltam egy-két fodrász-kozmetikus árlistáját is, és inkább azt mondtam magamnak, hogy várok addig, amig haza nem jövök. Az osztálytársam múltkor egy flancosabb "kezelésért" a hajával kapcsolatban 2500 koronát fizetett. Drága! :-(

A héten megyek az Operába, már nagyon várom, aztán lesz egy "Fall Market" elnevezésű rendezvény a helyi Skanzenben 7végén, de állítólag egy közös családi vacsora erejéig elmegyünk egy olyan speciális étterembe is, ahol mindent fokhagymával készítenek, még a desszertet is azzal ízesítik. Nem egy randihely, de talán a lefáradt agyamnak pont jól fog majd jönni egy kis fokhagyma-tunning. :-)

Minden szépet és jót kívánok Nektek.

Évi