Stockholmi élmények

Sorry-sorry, hogy így hanyagolom blogos kötelezettségemet, de eszméletlen iramban próbálok tanulni. Mert ugyebár a svédországi tárgyak mellett vannak magyar szakirányos kurzusok is... A TDK-t végre befejeztem, bár nem tudom, hogyan sikerült az itteni élet mellett 30 oldalt összeraknom, sőt azóta már két újabb vizsgán is túlvagyok (angol, svéd), egyelőre nem tudom milyen eredménnyel!

Ebből is látható, hogy nem viszem túlzásba a szociális életet az iskolán és a családomon kívül! Ezt nagyon sajnálom, de talán jövő szemeszterben nem terheltetem le magamat ilyen módon, ugyanis: Az év híre számomra: Meghosszabbítottam svédországi küldetésemet még egy fél évvel! Juhééééééééé! :-))))))))

Szóval decemberben hazajövök 1 hónapra, aztán január közepén újból kiutazom. Csak nyelvórákat fogok felvenni előreláthatólag, mert azok nagyon hatékonyak itt, ráadásul turizmus kurzusok tavasszal nem is indulnak.

Egyelőre ennyit rólam, ígérem, pótol az elmúlt hetek élménybeszámolóit is nemsokára....

Nos, megint nem tudok arról írni, hogy mennyi helyen jártam az elmúlt napokban, mert itthon ülök és gőzerővel próbálom összerakni a TDK-dolgozatomat. Mivel kint elég csúnya idő van, ezért ezt egyelőre nem is bánom. Veronika amúgy is jön ki hozzám jövő héten 1 hétre, így azt hiszem lesz mit bepótolnom majd vele, lehet hogy még Helsinkibe is eljutunk a party-hajón.... :-)

Múlt héten megvolt a vitaóránk angolon, ami a vártnál sokkal jobban sikerült szerintem. Mi nagyon szorgalmas csoport voltunk és készítettünk fóliákat az írásvetítőhöz, hogy még sikeresebben tudjuk megvédeni álláspontunkat. Elég nehéz volt, mert én sem értek egyet azzal, hogy a nőknek otthon kell maradniuk és hogy ne dolgozzanak, de hát bele kellett képzelni magadat egy másik szituációba és végülis ilyen az életben máskor is előfordulhat veled, tehát jó gyakorlás volt. Végül nagyon megdicsért a csoportomból engem az angoltanár, ami itt nagy szó, mert egyénileg nem nagyon szoktak véleményt nyilvánítani a diákokról. Akáhogyan is van, lesz még mit gyakorolni, ez csak az első lépések egyike a tökéletes angol tudáshoz, amit a célom itt megszerezni.

A Business English rém unalmas volt, mert 3 órán keresztül egy kérdőív segítségével az export és import foglamát ecseteltük. A Tanárnő el volt ájulva a csoporttól, hogy milyen hatékony velünk együtt dolgozni, mert milyen jól átrágtuk magunkat ezen a 2 oldalas kérdőíven, de nekem nagyon lassan telt az idő. :-(

A svédóránk a héten elmaradt, mert lebetegedett a tanárnő, de valahogy most ez nem keserített el, mert ez azt is jelenti egyben, hogy a vizsga 1 héttel tolódik, ami igazán jól jön nekem. Van még mit tanulni és gyakorolni! :-)

Múlt héten a Nobel-múzeumban is jártunk a többiekkel, ami az óváros szívében található a főtéren álló fantasztikus épületben. Itt a Nobel-díj alapításának története van bemutatva, de az aktuális híreket is közlik. Akkor éppen még csak a fizikiai és orvosi Nobel-díj nyertesek voltak meg. Nagyon színvonalas a múzeum és abszolút nem nacionalista, pedig a svédek találták ki ezt az egészet. Alfred Nobel ( a díj alapítója) persze be volt mutatva, de ezen kívül rengeteg rövidfilmet lehetett megtekinteni az elmúlt évtized Nobel-díjasairól, stb. Azt mondanom sem kell, hogy külön gyermekprogramok is helyet kaptak a múzeum kínálatában, különféle workshopok várják a családokat itt, amire külön fel lehet jelentkezni. Ilyen hozzáállással biztosan sok kis Nobel-díj várományost lehet kinevelni a svéd társadalomból. Mindenesetre nekem a hely fantasztikus inspirációt adott, amely azóta is tart, ezért tudok olyan gyorsan haladni a TDK-témámmal! :-)

Folyamatosan eszembe jutnak olyan dolgok, amik itt kint máshogy működnek, így most azokat ismertetem:

Kösznönés: Svédország a 2-3 puszis üdvözlés helyett az emberek megölelik egymást, ami annyira cuki. Sokkal több érzelem átjön belőle, főleg, hogy itthon a legtöbb ember csak a levegőbe puszil. Idáig 2 svéd lánnyal vagyok ilyen köszönőviszonyban, de próbálom bővíteni a listámat, mert olyan jó dolognak tartom. :-) Csomó energiát nyer az ember a másik közelségéből szerintem.

Ingyen színházjegy: Az egyetem rendelkezik olyan kártyával, amelynek segítségével ingyen látogathatod a Dramatiska Teater előadásaait. Bírom az itteni nagyvonalúságot. Szerintem a sok értelmetlen Kodolányis buli helyett lehetne erre áldozni a HÖK-ös pénzt, mert otthon amúgy sincs nagyon diákjegy-ár a színházakban...

Találtam néhány érdekes honlapot Nektek, ami esetleg érdekelhet Titeket, most ezek jönnek:

www.sh.se   Az egyetemem honlapja, ami átállítható angol verzióra is.

www.sl.se    A helyi "BKV" honlapja, ami ugyancsak "beszél" angolul. :-)

www.nobelmuseum.se A Nobel múzeum honlapja

www.swetourism.se Ha Svédországba akarnál utazni, akkor itt minden infót megtalálsz hozzá, méghozzá gyönyörűen tálalva.

www.si.se A Svéd intézet honlapja

Még lógok Nektek egy Milles Garden és a "svéd lélekről" szóló beszámolóval, meg persze fotókkal is. Ígérem nemsokára azokat is pótolom. Addig is élvezzétek az indián-nyarat otthon! :-)

Pussssz.

Drágaságaim!

Itt sokkal nehezebb képeket beszúrnom és formázgatnom, az iwiw rendszere pedig sokkal egyszerűbb, éppen ezért mostantól mindenki ott keresse a (bloghoz tartozó) képeimet és ne itt. Ma felraktam néhány kedvcsinálót a crayfish-party-ról Nektek.

Csókok.

Üdv ismét!

Túlvagyunk az idei második crayfish-partyn, ami talán még jobb volt, mint az első. Most jobban készültek rá Liszáék, hetekkel előtte beszerezték a lufikat, lampionokat, homáros-papírtányérokat és szalvétákat. Állítólag nagy megtiszteltetés, ha részt vehetsz egy ilyen partyn, mert elég borsos ára van a crayfishnek, nem beszélve az itteni alkoholárakról sem.Tehát mindenki elballag a System Bolaget-be és megveszi az elfogyasztani kívánt alkohol-mennyiséget és azzal megy a vendégségbe. Az egyik hölgy vendégünk is így jött, szép lila nejlonzacskóban lóbálva a sörét. Hát, furcsa.

A bulin részt vett Natshusa, a japán barátnőm és Julia is, az új családtagunk. A többi ember a svéd társadalom képviselője volt, ami azt jelentette, hogy végig mi, külföldi lányok voltunk a középpontban. :-) Kipróbálhattuk friss svéd-tudásunkat is a vendégeken, aminek mindenki nagyon örült és lelkesen okított, ha valamit rosszul ejtettél ki. Ahogy már meséltem korábban, a party lényege a crayfish evés, vicces svéd dalok éneklése és az ivás. A crayfish evésről már múltkor beszámoltam Nektek és meg kell hogy mondjam, hogy rá tudnék szokni hosszútávon erre, akármennyire gusztustalannak is tűnik az egész. A vicces svéd dalok múltkor részemről kimaradtak, mert nem volt nyomtatott formában egyik dalszöveg sem, de most bepótoltuk aztán nagyon a dolgot! Lisza aznap 7-kor kelt fel csak azért, hogy mindenkinek nyomtasson és összeállítson egy kis füzetecskét ezekkel a dalokkal! Szóval végigénekeltük az egészet, ami kb. 15-20 dalt jelentett. No comment, szakadtunk a nevetéstől! :-) Minden dal után svédül, japánul, ukránul és magyarul is koccintottunk, tehát nagyon jól voltunk a party végére. :-) Olyan jól, hogy meghallgattuk a japán, ukrán, magyar Himnuszt is, mert nagyon érdeklődő volt a társaság más kultúrák iránt! Woooooow, nagyon jól éreztem magamat és kb. este 7-től éjjel 2-ig annyit nevettem, mint tavaly egész évben. :-)

A svédek nagy ivászata abból állt amúgy, hogy a társaság 90%-a Bailleys-t és 4,5 %-os üditőszerű cuccot ivott, a legdurvább a vörösbor volt és a sör. Ja, egyvalaki ivott Swedish spirit-et is. A kóser szilvapálinkámat senki sem vállalta be és a lengyel vodka is végig érintetlenül állt az asztalon. :-) A végén az összes résztvevővel dedikáltattam a svéd daloskönyvemet és megígértem, hogy mindenki viszontláthatja magát a Facebook-on. :-)

Ma ránk köszöntött egy "svédtél"-szerű nap: eső, szél és hideg (itt legalább olyan mértékben hétköznapi téma az időjárás milyensége, mint mondjuk Angliában). Én úgy döntöttem, hogy ma nem mozdulok ki, mert bár vasárnap van, de ilyen idő tökéletes a tanulásra, mert semmi sem vonja el a figyelmedet. Így Skype-on végigbeszéltem a többi osztálytársammal a jövő heti vitatémánk menetét az angol kurzusra. A mi témánk : "Women should stay at home", azaz meg kell védenünk azt az álláspontot, hogy miért jó, ha a nők nem dolgoznak, hanem otthon maradnak és a családi tűzhely melegét ápolják. Lesz egy másik (tiszta lány) csoport, akik ennek az ellenkezőjét állítják majd jövő kedden és gyakorlatilag kulturáltan meg kell majd vitatni ezt egymás között. Szerintem tökjó feladat, függetlenül a témától, mert megtanuljuk, hogy nem kell egymás torkának esni, ha a másiknak eltérő véleménye van és azt is talán, hogy a mondandódat legtöbbször alá kell támasztani valamilyen ténnyel. Kíváncsi leszek a végeredményre. :-)

Hogy ne csak mindig áradozzak, íme egy-két dolog, ami nem kifejezetten tetszik itt Svédországban, de próbálok felülemelkedni rajtuk.

Tinédzser-gyerekek túlzott lazasága, pld. mindenki felteszi a tök szép penndeltag (vonat) reggel még tiszta ülésére a sáros/piszkos lábát, mert éppen úgy van kedve hozzá. Elég sokat szemetelnek is, lazán eldobnak mindent az utcán, ez megint csak erre a szinte gyerek korosztályra eléggé jellemző. Iszonyat hangosak és feltűnőek, ami csak akkor probléma, ha 30-40 percet utaznod kell velük és te mondjuk olvasnál vagy dolgoznál valamin, ők meg teljes hangerővel bömböltetik a mobiltelefonról a zenét+ordibálnak. És SENKI sem szól rájuk, gondolom ez is összefügg az equality dologgal, hogy mindenki egyenlő mindenkivel, stb.

+ Köpködés és szipogás. Sorry, de tényleg létező problémák itt is, talán még jobban, mint otthon. Nem túl gusztusos, sőt mi soha nem használunk szalvétát az étkezéseknél sem itthon (kivétel volt crayfish party, mert akkor kézzel ettünk), a svédek nagy része pedig nem ismerheti a (papír)zsebkendőt sem...

Szóval megnyugtatok mindenkit, hogy itt is vannak furcsaságok és szerintem egyre több lesz számomra, ahogy napról-napra jobban érteni fogom a mindennapi beszélgetéseket is. Egyelőre csak egy-két szót/mondatot kapok el belőlük és ilyenkor hajlamos az ember túlmisztifikálni mindent, de biztos vagyok benne, hogy itt sem mindig úgymond akadémiai szintű társalgás folyik az emberek között. :-)

A múlt heti sushi-nap után most pénteken ismét magyar-napot tartottunk, egyszerűen könyörögnek már néha a családtagjaim egy jó kis lecsóért! :-) Én meg nem sokáig kéretem magamat, de szeretném majd előbb-utóbb színesíteni is a felhozatalt valami más finomsággal. Jövő héten pedig Julia fog ukrán ételt készíteni nekünk, tehát tiszta kulináris élvezetben van részem minden héten.

Ha lesz még egy ugyanennyi szusszanásnyi időm, fotók is jönnek ide vagy iwiw-re. Puszik.

Kedves Mindenki!

Köszönhetően az iwiw megújulásának, létrehoztam egy Stockholm albumot az adatlapomnál a képeknél, ahová folymatosan töltögetek fel mindenfélét. Természetesen ide is rakok majd még fel tematizálva néznivalót, (mert azért vagytok egy páran, akiknek nincsen iwiw hozzáférése), de egyelőre az iwiw-et könnyebb kezelni, mint az itteni rendszert, ezért most csak azt volt időm update-elni.

Jó nézelődést!

Évi

Halihó ismét!

Örömmel jelentem, hogy VG, azaz legkiválóbb minősítést kaptam a turizmus kurzusból (figyelitek, ez már a harmadik fajta értékelési skála itt, nem könnyű nekem sem követni!), ami nagy megelégedettséggel tölt el, mert elég sok munkám volt benne annak ellenére is, hogy nem nagyon érdekelt maga a téma. Sajnos a Kodolányi nem fogadja el ezt a kurzust, mert nem fedi az otthoni tanterv a kintit, tehát most a magam szórakoztatására és fejlődésére csináltam, de nem baj, mert legalább sok hasznos szakirodalomhoz jutottam ingyen.

Ma volt az elős órám a második periódusban, ami a már említett Business English. Egy eredetileg  indiai származású nő tartja a kurzust és elég kemény. Nagyon határozott, sokszor már-már kíméletlen a tanárnő stílusa, de szerintem hosszú távon jól járunk majd vele. Nagyon szépen beszél angolul, és jó látni magamon a 6 hét ittlét eredményét, hogy 100%-ban értek mindent, ami az órán folyik. A kurzus követelménye lesz egy business report írása, majd prezentálása és írásbeli vizsgával fogjuk majd az egészet zárni. Igazándiból én már tanultam ehhez hasonlót otthon, de úgy gondolom, hogy soha sem elég ebből, hogy elég magabiztosan tudjak majd mozogni egy angol nyelvű állásinterjún vagy tárgyaláson.

A vicces az, hogy ugyanazzal a finn lánnyal járok erre a kurzusra, akivel még a turizmusos órák alatt ismerkedtem meg, és az első benyomásaim alapján nagyon hárítottam, mert szegény nem túl erős érzelmi intelligenciát tekintve. A svédek szerint "strange people" a finn népség, de én próbálok nem nemzeti hovatartozás alapján ítélkezni. Mindenesetre pont mellém ült le a leányzó az órán, és pont egy csoportba kerültünk a group-projekt kapcsán (micsoda véletlenek vannak). Tehát ez jó kis problémakezelő kurzus is lesz nekem az angol gyakorlása mellett! :-) Amúgy durva, mert 2 nagy topic közül lehet csak választani: Transportation és Finance. Nos, egyik sem áll közel hozzám, ezért próbáltunk olyan témát találni ezen belül, ami elég specifikus ahhoz, hogy ne csak nagy általánosságokról meséljünk majd a prezi kapcsán. Így lett végül az, hogy összehasonlítjuk a finn és magyar tömegközlekedés rendszerét az emberek tájékoztatását tekintve, tehát honlapokat fogunk elemezni. Először mindenki a saját országáét, aztán mindketten a másikét.És egy hatalmas SWOT analízis alapján majd ismertetjük az eredményt, aminek én már előre látom az eredményét: lesz mit tanulni a finnektől a magyar BKV-nak! :-)

Ma költözött be a házunkba az ukrán leányzó, Julia is. Ő 1 hónapja van Svédországban, de elmondása alapján csak negatív élmények érték őt az országgal és az emberekkel kapcsolatban. Állítása alapján nem olyan pontosak és korrektek a svédek, mint amilyeneknek lefestik őket. Folytatva a gondolatmenetet, múltkor olvastam egy felmérést az Indexen a korrupció-méréssel kapcsolatban. Svédország a második legjobb helyen állt, mint korrupciómentes ország, Magyarország 47. volt, ha jó emlékszem, Ukrajna pedig nagyon hátul kullogott a listán. Ha valakit érdekel, itt utána nézhet részletesen:

http://index.hu/gazdasag/magyar/ti080923/

 Julia amúgy a doktoriját írja itt, február végig marad, és egy Ukrajnában lévő volt svéd gyarmatot tanulmányoz. Nem tudtam, hogy ilyen is létezik, mindenesetre nagyon érdekesnek találom, csak sajnos ukrán nyelven írja és nem angolul, ezért nem tudok majd beleolvasni. :-(

A legújabb tervem az, hogy bejussak valamilyen úton-módon a december 10-én megrendezésre kerülő Nobel-díjátadó ünnepségre itt, Stockholmban. Mivel az esetek 95%-ában minden érdekes dolog csak svédül van kiírva az iskolai faliújságra, ezért hosszú ideig szoktam tanulmányozni azokat és megfelelő időráfordítással általában sikerül nagyjából rájönnöm, hogy mit is akarnak mondani. Nos, itt találtam azt, hogy lehet jelentkezni egy lottóra, ahol a nyertesek közül kisorsolnak olyan jegyeket, amit aztán megvehetsz és bemehetsz a gála egy részére. 1600 korona per fő, tehát nem olcsó mulatság, de tegnap asszem sikerült regisztrálnom erre a játékra. Azért csak "asszem", mert minden svédül volt a honlapon, ezért igazán remélem, hogy a regisztrálás alapján nem lánykereskedők kezébe kerülök például, hanem tényleg a lottóra jelentkeztem. :-) I hope so. De azért máskor bevonom a svéd családtagjaimat is az ilyen jellegű projektekbe! :-)

A hétvégén Nicholas-sal voltunk a Milles Gardenben, amely olyan fantasztikus volt, hogy majd egy külön fejezetben, képekkel illusztrálva fogok róla beszámolni Nektek....

Addig is örüljetek az otthoni 20 foknak, mert nálunk pretty cold, eső és köd van. És egyre hamarabb sötétedik. Tiszta kávé-tea-forrócsoki függővé fogok válni az egész végére, mert máshogy nehéz elviselni az idő változékonyságát.

Pusszantás....

Hej!

Mozgalmas napok után jönnek a jól megérdemelt beszámolók Nektek! Hol is kezdjem az élmény-dömpinggel? J

Először is az elmúlt napokban tartottuk egy rendhagyó sushi-partyt a családomnál, mert Natshusa, a japán barátnőm múltkor elárulta, hogy ő ennek a szakértője, ezért kapva-kaptunk az alkalmon és megszerveztük nálunk, hiszen mi már úgyis annyian vagyunk, néhány vendég még simán elfér a házban! J Nemcsak Nicholas volt itt látogatóban nálam, hanem Natshusa egyik Kanadában született, de japán felmenőkkel rendelkező barátnője is, aki jelenleg 1 évig Dublin-ban tanul, mint exchange student. Sőt, Lisza öccsét is meghívtuk a party-ra, aki imádja Japánt és a japán lányokat! J Tehát az egész nagyon izgalmasan indult és még színesebben folytatódott, ugyanis MI készítettük igazából a sushit a két kezünkkel. Nemsokára fotókkal is bizonyítom a tényt és megígérem azt, hogy mivel olyan jól sikerült megfigyelni mindent, ezért otthon is tervezek egy ilyet tenni majd, ha hazatértem! 3 nagy tál sushi-ból másnapra 6-8 darab(!) maradt, tehát azt hiszem, hogy nagyon jó munkát végeztünk! J

Aznap este voltunk az Operában (Kungliga Operan) is, ahol a várttal ellentétben balettet láttunk, pedig mi vicces svéd nyelvű operára számítottunk. Nem baj, majd másik alkalommal! Gyönyörű jelmez-kavalkád volt viszont a színpadon, hiszen történelmi témájú előadásra mentünk. III. Gusztáv király a 18. században élt és az egyik legszínesebb egyéniségű uralkodónak tartják a svéd történelemben. Művészeti, irodalmi, zenei érdeklődése köztudott volt, éppen ezért a svéd kultúra aranykorának tartják az uralkodását. Sok ellenséget szerzett magának azonban a nemesség körében, akiknek az előjogait alaposan megnyirbálta, ezen kívül elég költséges külpolitikát is folytatott. Végül az Operaházi maszkabál alkalmával gyilkolták meg, amely esemény egyébként Verdi „Az álarcosbál” operáját is ihlette. A svéd operaház épülete nagyon szép, de szerintem a magyar Operaház szebb és monumentálisabb, mint az itteni.

Ezen kívül még meglátogattuk az Arhitekturmuseet épületét is, ahol péntekenként ingyen lehet nézelődni, de amúgy sem olyan vészesek a belépők ahhoz képest, amit kapsz aztán látnivalónak. A múzeumban a koncepció az, hogy a svéd épületek bemutatásával (gyönyörű makettek, fotók) ismertetik az építészet főbb korszakait Svédországban, kiválóan. Én nem vagyok annyira oda az ilyen mérnöki dolgokért, de ez teljesen lenyűgözött. Emellett még a lakóházak változását is nyomon lehetett követni a 19. századtól napjainkig, természetesen makettek és számítógépes animációs program segítségével. Az egész egy hatalmas kiállítótérbe volt rendezve és olyan okosan tematizálva, hogy engem is lekötött 2 órán keresztül. Aki még nem tudja, hogy mely épületeket szeretné megnézni stockholmi látogatása alkalmával, annak melegen ajánlom, hogy ide látogasson először, döntse el a makettek+story segítségével, hogy mire kíváncsi, mert az összeset úgysem lehet végignézni élőben, olyan gazdag kínálat van ebben az országban.

Amúgy gyönyörűséges, de hideg ősz van nálunk. Mivel rengeteg fa, park, növény van itt a városon belül is, ezért az ősz közeledtével olyan színpompás a „díszlet”, hogy nem győzöm fotózni. És ez még csak a kezdet, állítólag még fokozódni fog októberre a helyzet. Mivel a nap is süt, ezért lehet a szabadban lenni, persze ajánlatos egy take-away kávéval, vagy teával bóklászni, mert akkor tovább kitart az ember. J

Szóval nem győzök betelni ezzel a várossal, és még mindig olyan keveset láttam csak belőle…

Íme néhány kép a környékről, ahol lakom és a családtagjaimról....

 Rönninge kertváros kezdete....

A házunk, amely folyamatosan épül,

de ez a design jellemző itt a házak 90%-ára...

 Johanna, az ideiglenes húgom.

Björn készül a crayfish party-ra, alatta Lisza éppen lazít.

Sziasztok!

Sikeresen teljesítettem életem első itteni kurzusát (modern turizmus), tehát a 7,5 kreditem megvan belőle, de a jegyet sajna csak 2 hét múlva fogjuk megtudni, mert addig még kitalálja a profeszor, hogy kit hogyan értékel. A jegyünk végül 2 individual tasks-ből (megadott szakirodalom olvasása után 2 db 3 oldalas beadandó írása) és 1 group projektől (12 oldalas beadandó írása és 15 perces oral presentation tartása)+ órai aktivitásból áll össze. Itt amúgy az 1-5 jegyek helyett A-tól F-ig kapsz valamilyen értékelést. A= kiváló, F= bukta.

Hát, sok haszna azon kívül, hogy angolul hallgattam, nem igazán volt az órának, de azért érzem talán így ennyire, mert nem volt túl szimpatikus a professzor. Próbálta érdekessé tenni az órákat, hogy hívott vendégoktatókat, de akkor talán még inkább kiugrott a különbség az ő órái és mások előadási között színvonalban. Na mindegy, nem akarok panaszkodni, de őszintén szólva nagyon örülök, hogy vége és ezután jobban tudok majd koncentrálni az angolra meg a svédre. Jövő héttől beindul a Business English is, felváltva a turizmus kurzust, ami azt jelenti, hogy belépünk a második periódusba! Tegnap realizálódott bennünk a barátnőimmel, hogy már csak 2 hónap és 2 hét van hátra az ösztöndíjunkból. Hát, mindenkit nagyon lehangolttá tett ez a kijelentés, én abban reménykedhetem, hogy meg tudom oldani a következő félévi kintmaradásomat is. De ez még a jövő zenéje...

Közben rohamosan fejlődik a svéd tudásunk és örömmel osztom meg Veletek, hogy ismét "G", azaz legjobb minősítésű lett a beadandóm. (Itt valahogy nem működik az A-F osztályzás, ne kérdezzétek, hogy miért!) Utólag is hálátok adok az összes volt nyelvtanáromnak az életemben, beleszámítva a magyarórákat is, mert olyan erős nyelvtani alapokkal rendelkezhetek, hogy rögtön felfogom és használam az  eddig tanult svéd nyelvtani rendszert. "Swedish expert"-nek tartanak az itteni német osztálytársak, mert megdőlni látszik az a vélemény, hogy a németeknek jobban megy a svéd, mint más nemzetbeli diákoknak. Sokkal könnyebb angolra vagy németre átültetni a svédet, mint magyarra, éppen ezért az itteni szótáram 3 nyelvű, hiszen a svédet mindig angolra vagy németre fordítom vissza, sohasem magyarra!

Az angol kurzus is fantasztikus, végre először életemben valaki vette a fáradságot és elmagyarázta, hogyan is kell akadémiai szinten írni, persze angolul. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok erről írni, mert irtó hasznos még akkor is, ha én most egy magyar beadandót akarok megfogalmazni az otthoni tantárgyakhoz. A struktúra és a szabályok ugyanazok és észrevétlenül megtanulod az írás alapjait.

Amúgy megtudtam, hogyan védekeznek a szülők az itteni boltokban tapasztalható édességdömping ellen a gyerekekkel kapcsolatban. A megoldás: "Saturday candy", ami azt jelenti, hogy csak ezen a napon ehetnek a gyerekek édességet, sőt ilyenkor a szülők adnak is a kezükbe egy zacskó cukrot, hogy -mivel cukorkás nap van, ez a tiéd, de más napokon nem veszek neked semmit-:-) És állítólag működik...

 A hozzám látogatni szándékozóknak üzenem, hogy kezd nagyon tele lenni ez a félévem, ezért ha még valaki meggondolta magát, gyorsan írjon nekem és megnézzük mely időpontok férnek még bele a naptáramba...addig is puszi mindenkinek és várom a híreket otthonról!

Üdv ismét!

Mivel sok a tanulnivalóm, és ezért vagy otthon, vagy a könyvtárban ülök, most aktualitásokról nem számolnék be, (nem hiszem, hogy érdekes lenne számotokra, miből mennyi van feladva, stb.), és kicsit más dolgokról mesélnék.

A hely, ahol lakom (Rönninge) kb. 45 percre fekszik (penndeltag, vagyis commuter train) segítségével Stockholm Centralen-től, a városközponttól. Ahogy már írtam, itt nagyon semmi sincs a természeten kívül, én így képzelném el az amerikai külvárosi lakórészeket, mint ahogy itt néznek ki a házak+kertek.

Van tavunk, erdőnk, kristálytiszta a levegő, rendezett minden, de sehol semmi. Engem ez kicsit zavar a Naphegy után, de próbálom pozitivan felfogni a dolgot, hogy legalább kitisztul a tüdőm, mert itt kb. minden félórában megy el egy autó az úton.

Úgy próbáljátok elképzelni, mintha Káposztásmegyerről, Csepelről, Kispestről, Zuglóból járnátok be dolgozni vagy egyetemre Budapest szívébe. A nagy előny viszont az, hogy felülsz a vonatra és ott meleg van, tisztaság, kényelem és tudsz olvasni, gondolkodni, merengeni az élet kis és nagy dolgain. Szóval felfoghatod úgy, hogy "már megint mennyit kell utazni", de úgy is, hogy "nyerek magamnak napi 1 órát, és azzal foglalkozom, amivel csak szeretnék" (bizonyos határokon belül persze).

Az iskolám jóval közelebb található, 3 megállónyira tőlünk, Huddinge-ben. Háztól házig kb. 20 perc. A japán barátnőm a közbeeső megállók egyikénél lakik Tumbában, ami a nevével ellentétben nem egy afrikai falu, hanem Svédország része. :-)

Általános látvány itt a megállóknál, a parkolókban és biciklitárolókban a roskadásig álló autó-bicikli-hegyek, tehát itt megvalósul, ami nálunk nagyon nem akaródzik: az emberek leparkolnak a külvárosban és felülnek a vonatra, hogy bejussanak reggelente a városba. Dicséretes.

A családom egy általános középosztálybeli família. Szerintem sokkal nyitottabbak az átlag svédnél, már csak azért is, mert annyi cserediákot befogadnak a házukba. A házunk folymatosan épül, de tényleg: semmi sincs soha a helyén, mindig kiáll valamilyen kábel, deszka a falból, de én rettenetesen tisztelem őket, mert a saját kezükkel építették fel, másrészt pedig megfoghatatlan otthonos bája van az egésznek. Én itt még egyszer sem éreztem vendégnek magamat, hanem az első perctől kezdve családtagnak. Ez azért durva 5 hét ittlét után. Tehát nagy mázlim van, mert mindennap olyan háttországba érkezem haza, ami feltölt és erőt ad a rengeteg más pozitív külvilágbeli élmény mellett. Azt hiszem kölcsönösen nagyon megkedveltük egymást az itteniekkel, ami jó! :-)

Björn, a családfő  (nevének jelentése svédül medve!) liftek szerelésével foglalkozik és megfigyeltem, hogy az esetek 90 %-ában ő főzi a vacsorát, méghozzá kiválóan. (Anya, ne aggódj, nagyon sokat eszem! :-) Lisza több céget menedzsel, köztük egy retorikai vállalkozást, amely ettől az évtől kezdve politikusoknak tart workshopot. Johanna, a lányuk 15 éves, aki már most jobban beszél nálam angolul pedig "csak" 9. osztályos a helyi iskolában. Az eredeti szőke haját befestette feketére (rocker korszakát éli) és azt is elmesélte, hogy azért nem szeret szőke lenni, mert itt a szőke nők butának számítanak és csomó "szőkenős" vicc céltáblái! Azt hittem, hogy csak viccel, mert én mindennap több szőke nőt látok itt, mint amennyi össszesen a Baywatch sorozatban valaha feltűnt, de neki meggyőződése, hogy ez a sztereotípia itt is él! :-) Ez azért durva!

Tabona, az afrikai professzor vallástörténettel foglalkozik, Julia a következő cserediákunk, pedig Ukrajnából jön és történelemből csinálja a doktoriját itt, Svédországban. Szóval színes kis család vagyunk, de ez így jó, mert tolerancia-tanulásból és mások tiszteletéből soha nem lehetünk elég jók, folyamatosan gyakorolni kell ugyebár....

Összességében tényleg majdnem minden drágább itt, mint otthon (élelmiszer, közlekedés, stb.) de valahogy az az én mazohizmusom lehet, hogy "szívesen" adom meg az árát itt a dolgoknak, mert azok tényleg jók és megbízhatók (eddigi tapasztalataim alapján). Rákérdeztem az itteni átlagfizetésre is, és hát....szóval adók levonása után (itt kb, 30% adó van) 20 000 korona. Szorozzátok be kb. 25tel. Tehát más, nagyon más. :-(

Ami extrém drága viszont, az a fogorvoshoz járás. Több ezer koronánál kezdődik. De lecsekkoltam egy-két fodrász-kozmetikus árlistáját is, és inkább azt mondtam magamnak, hogy várok addig, amig haza nem jövök. Az osztálytársam múltkor egy flancosabb "kezelésért" a hajával kapcsolatban 2500 koronát fizetett. Drága! :-(

A héten megyek az Operába, már nagyon várom, aztán lesz egy "Fall Market" elnevezésű rendezvény a helyi Skanzenben 7végén, de állítólag egy közös családi vacsora erejéig elmegyünk egy olyan speciális étterembe is, ahol mindent fokhagymával készítenek, még a desszertet is azzal ízesítik. Nem egy randihely, de talán a lefáradt agyamnak pont jól fog majd jönni egy kis fokhagyma-tunning. :-)

Minden szépet és jót kívánok Nektek.

Évi

Hejson!

Elérkezett az a nap, amikor Ti irigykedhettek ránk az időjárás maitt! Nálunk full tavasz van ezen a hétvégén, napsütés, madárcsicsergés, szellő és finom illatok! :-) Huh, 5 hetet kellett rá várni, de megérte!

Ismét felhívom mindenki figyelmét, hogy ha teheti, vegyen jegyet a budapesti Coldplay koncertre (szept. 23.), mert itt isteni volt az egész! Fantasztikus technikai háttér, pörgős show és sok-sok meglepetés, ami nem árulok el Nektek, mert szerintem ugyanazokat Budapesten is megcsinálja majd a Chris Martin! :-) Amit mindenkinek hallania kell: https://www.youtube.com/watch?v=dvgZkm1xWPE

A Globen, ahol a koncert volt egy hatalmas golflabda-szerű épület, ami az egyik látványosság itt Stockholmban. Szuperül meg van csinálva a környéke is, high-tech irodaházak, shopping-centerek. És nagyon hamar odataláltunk, köszönhetően a helyi közlekedési vállalat (SL) útvonaltervezőjének a honlapon. Csak beírod, hogy honnan-hová szeretnél menni és mikorra szeretnél odaérni és megtervezi az utadat. Természetesen van English version is, mert különben bajban lettem volna egy kicsit.

By the way, svéd: nem lazsálunk, már a jövőidőt és a felszólítómódot tanuljuk. Változatlanul órisái élmény nekem angolul tanulni egy másik idegen nyelvet, ráadásul teljesen komfortosan érzem magamat az órákon és olyan, mintha mindig is így tanultam volna nyelveket. Minden órára esszéket kell írnod különböző, előre megadott témakörökben. Nem tudom, mi ennek a nyelvórának a titka, de nagyon hasznosnak érzem és gyorsan tanulhatónak.

Néhány érdekesség még eszembe jutott az itteni élettel kapcsolatban, most ezek következnek:

Tegezés: itt mindenki tegez mindenkit, ami jóóóóóó. Sokkal egyszerűbb az élet magázás nélkül és mágsem beszélhetünk itt a tisztelet hiányáról. Külön felhívták még az első héten a figyelmünket, hogy itt nincsen professzor, Mr., stb megszólítás. HEJ+keresztnév, akárkivel beszélsz. Furcsa volt az elején, de már megszoktam és sokkal kötetlenebbnek érzem, mint keresgélni a megfelelő szavakat, hogy ne tűnjél udvariatlannak. Vezessük be otthon is, please! :-)

Minden közértben kivétel nélkül lehet találni hatalmas cukorkás pultokat, olyanokat, amik nálunk szoktak lenni szabadtéri ünnepek alkalmával, csak szorozd meg a kínálatot 10-zel. Elképesztő édesség-dömping köszönt rád, ha belépsz, ami csak akkor gáz, ha mondjuk gyereked van és bevásárolni mész vele. Nem tudod megúszni, hogy ne vegyél neki valamit.

Kenyér: nekem nem nagyon ízlik, mert előre csomagolt és mindig édesnek érzem az ízét. Állítólag lehet frissen sütött pékárut is kapni, de én csak elvétve láttam idáig pékségeket, szóval ebben azt hiszem nagyhatalom Budapest. Végre valamiben! :-) Egészséges a kenyér itt, mert tele van tömve rostokkal és nincs benne cukor (külön ikon jezi a csomagoláson), de nincs kenyér íze. Hiába próbálom magyarázni, hogy nem ilyen az igazi kenyér, mert példásul lecsóhoz kicsit gáz ilyen kenyeret fogyasztani, nem nagyon tudják az itteniek, hogy pontosan miről beszélek. :-)

A tejberizst is máshogy eszik itt, mint mi otthon. Ők fahéjjal és cukkorral hintik meg + ráöntenek elég sok tejet, hogy abban ússzon az egész. Az elején óckodtam kipróbálni és ragaszkodtam a jó kis bevált kakaóporhoz vagy lekvárhoz tej hozzáöntése nélkül, de aztán megkóstoltam és tényleg finomabb úgy. Sokkal lágyabbak, harmonikusabbak az ízek ezekkel a hozzávalókkal. Aki akarja, próbálja ki, és írja meg nekem, hogyan tetszett neki svéd módra a tejberizs. :-)

Csapvíz, a kedvenc témám. Itt majdnem mindenki CSAPVIZET iszik mindig. Szerintem Svédországban lehet Európában az egyik legalacsonyabb az ásványvíz-fogyasztás, köszönhetően a kiváló minőségű víznek. Tényleg finom, én már 5 hete ezt iszom. Vacsoránál is fogjuk a kis kancsónkat és megtöltjük vízzel és ezt isszuk. Egyszerű, finom és költséghatékony.

Múlt héten volt a fő exchange student szálláson nemzetközi est, amikor mindenki főzött valami az országára jellemző ételt. Sajnos 7végenként sokkal több időt kell várni a járművek csatlakozására, mint hétköznapokon, (Rikstenbe a busz 1 óránként jár ilyenkor), ezért csak a végére értem oda, de így is happy volt. Rengeteg kaja készült, német, francia, olasz, spanyol, mexikói, cseh, szlovák finomságok.

Változatlanul nincs olyan sok időm bejárni mindig Stockholm központjába, ami kicsit zavar, ugyanakkor örülök, hogy  színvonalas itt az oktatás a cserediákok számára is. Múlt héten egy norvég pasi tartott előadást a kurzuson, aki totál jófej volt. A Spanair egyik fő embereként dolgozott sokáig, aztán pedig még itt-ott a nagyvilágban, tehát elég széles látókörű emberke. Semmi extráról nem szólt az óra, mármint akadémiai szintet tekintve, mégis nagyon hasznosnak találtam. Mesélt az életéről, a tapasztalatiról, a hibás döntéseiről, mellebevágóan őszintén, lehetett neki bármilyen kérdést feltenni, mert válaszolt rá egyenesen. A fő instrukció, ami megmaradt, ha a turizmusban szeretnénk dolgozni, (de szerintem nemcsak azoknak fontos): Legyél Mickey egér, mert Mickey Mouse-nak nagy fülei vannak, amivel jól tud másokat hallgatni, nagy szemei is vannak, amivel mindent fel tud mérni és nem utolsósorban szája is van, amivel tud mosolyogni. Szóval ne legyél krokodil, aki nem lát, nem hall, csak kitátja a száját és hülyeségeket beszél vagy megeszi a másik embert. Nem atomfizikusi elmélet, de abszolút jól alkalmazható és megfontolandó! :-)

Találkoztam azzal az ausztrál pasival is, aki az első héten tartott nekünk előadást a svédekről nagyon humoros formában (fél nap alatt válaszolt az e-mailemre és 3 nap múlva már találkoztunk is, pedig azt sem tudta, hogy ki is vagyok egyáltalán). Jót beszélgettünk a magyarokról, mert ő rendkívül kíváncsi arra, hogy mi mit tartunk pozitív értéknek az életünkben, hogyan jellemezzük magunkat, magyarokat, stb. Nem egyszerű kérdések, de megpróbáltam válaszolni rájuk. Kaptam tőle könyveket is, amiket ő írt és azóta azokat olvasom, mert nagyon olvasmányosak. Rengeteget nevetek, és ha lesz időm, Veletek is megosztom az abban leírtakat, mert talán kicsit közelebb kerülünk a svéd lélekhez. Mindenesetre a számoknak itt hatalmas ereje van! :-) De majd később mindezekről.

Veronika, a már írtak alapján október 16-23 között lesz nálam, tehát mindenki más ezen dátumok mellőzésével gondolkodjon, hogy meglátogat engem. Please szóljatok előtte 2 héttel kb., mert akkor én is úgy tervezem az életemet, hogy meg tudjam mutatni a várost és esetleg valami egyedi programot is tudjunk szervezni. Ja, és november 13-tól 3-4 napig Budapesten leszek, tehát ezek az időpontok is kiestek.

Évi

Halihó Kedveseim,

Üdv mindenkinek egy 20 km-es túra után! Igen-igen, én sem gondoltam még ma reggel, hogy mire is vállalkozom egyáltalán, de a végén ez lett belőle. Azt kell, hogy mondjam, hogy elég fáradt vagyok és nem valószínű, hogy részt veszek ehhez hasonló teljesítménytúrán még1x, mint a mai. De legalább láttam a híresen szép svéd természetet, ugyanis egy nemzeti parkban tettük a röpke „kis” túránkat. Eredetileg más programnak indult, de minden csak akkor realizálódott körülöttem, amikor leszálltunk a buszról a semmi közepén és a többiek előhúzták a térképet. Hmmm, én azt hittem, hogy piknikezni indulunk valahová az erdőbe. J

Új hírek a svéd családomban: Lisza, (ideiglenes svéd anyukám), akinek egyébként több saját vállalkozása is van, és többnyire otthon dolgozik, most ki fog bérelni egy irodát, és az így felszabaduló helyre jön majd szeptember végén egy ukrán lány, aki miután elköltözik az afrikai professzor tőlünk, beköltözik az ő helyére, és amikor végre lesz egy második fürdőszobánk az emeleten, akkor minden kényelmes és jó lesz. De addig is marad a kicsit diákszálló feeling, ami néha nagyon happy, főleg, ha mindenki a saját nyelvén beszél egyszerre. Tehát nem unatkozom, de szerencsére azért az én privacy-m megmaradt. Nekem van a legnagyobb szobám! J J J

Változatlanul sokat tanulok, vagyis sok minden van feladva, de nem vagyok hajlandó stresszelni miattuk, mert végülis valamelyest vakációzni is vagyok itt, és nem csak azért, hogy folyamatosan a szobámban tanuljak. Tehát próbálok lazulni és inkább az órákon remekelni, mert itt, ha már van véleményed és bevállalod, akkor már bizonyos tekintetben „jópont” a végső jegyed tekintetében, mert aktív vagy az órákon. Legalábbis én ezt vettem észre a turizmus kurzuson, ami nem különösen izgi, de pont azért, hogy ne aludjak el rajta, próbálok mindig válaszolni a professzor által feltett kérdésekre. Elején ciki az egész, mert persze kinek van itt tökéletes angolsága, de aztán megszoktam és elég jó vita alakult ki a svéd diákokkal és a professzorral. A group projektet, pedig Budapest fürdőkultúrájáról és az ehhez kapcsolódó kulturális, gasztronómiai szolgáltatásokról fogjuk írni a senior korosztály számára. Rajtam kívül még van két svéd lány és egy eredetileg Boszniából származó, de Svédországban élő fiú a csapatomban.

Tegnap jártam a Kulturhuset-ban, ami egy 6 emelet magas hatalmas ablakokkal teli épület Stockholm szívében, ami csak a kultúráról, szórakozásról (múzeumok, kiállítások, színház, kávézók, éttermek…) szól. Tehát pont nekem való hely. Van szinte egy teljes emelet csak a gyerekeknek, családoknak. Hát, bekéredzkedtem a játszóházba, hogy készíthessek néhány fotót a kutatásomhoz és teljesen odavoltam, annyira tetszett a hely. Minden a „kisemberkék” és szüleik igényére van szabva. Rengeteg könyv (de tényleg fantasztikusan sok gyerekkönyv tematizálva!), játékos fejlesztő eszközök, kreatív műhely, gitározó „alkalmazottak”, külön pelenkázó, etetőszékek hada, mini asztalok-székek és mindez tele bájjal. Én úgy láttam, hogy ingyenes, csak 20 koronát kell fizetni az alapanyagokért, ha a gyerkőcödnek festeni támadna kedve, amire persze külön kis műhely van az egészen belül. Aztán megnéztem pár kiállítást, és mindenkinek ajánlom, hogy jöjjön el ide egyszer, ha Stockholmban jár, biztosan talál valami érdekességet.

Jövő csütörtökön Coldplay koncertre megyek, és változatlanul tanulok, mert az utolsó hét lesz az első periódusban lévő vizsgák előtt! By the way, „G”, azaz legjobb minősítésű lett a legelső svéd beadandóm! Nagyon vicces nyelv ez a svéd és egész jól megértem idáig az órán tanultakat, mivel eléggé hasonlít egy csomó minden a német nyelvtanra. Kedvenc szavaimat, mint Braaaaaaaa (jóóóóóó) és Jahaaaaaa (ahaaaaa) + kackerlacka (csótány), már kiválóan tudom „svédül” hangsúlyozni. J J J

Amúgy változatlanul hideg van itt, tehát aki hozzám jön majd látogatóba valamikor októberben, készüljön fel, hogy itt már a magyar viszonyok szerint tél van, ma kb. 8 fok lehetett, én már kesztyűt hordok. No comment, kicsit félve „várom” az igazi telet itt…

Kodolányisokat kérem, hogy lássanak el friss hírekkel, mert nekem nyár közepe óta nem válaszol a tanszék a leveleimre, és totál magamra vagyok hagyatva a magyar kurzusok tekintetében. Mi zajlik a főiskolán, miből lesz vizsga, miből kell beadandót írni, stb.?!

Puszik mindenkinek és vi ses, azaz see you, azoknak, akik nemsokára jönnek hozzám. J

Évi

Hej újból!

Most még nem nagyon indult be itt az élet, ezért kihasználom az időt, hogy írjak Nektek az új élményeimről. Remélem ez mindenkit előre kárpótolni fog, ha nagyon busy leszek, és néha-néha eltünedezem majd! J

Ma volt az első hivatalos nap a többi Erasmus-os pajtással és sok-sok információval a svéd egyetemi életről, vizsgarendszerről, kreditekről. Kb. 130-an vagyunk, ami teljesen tökéletes szám. Állítólag a Stockholm University-n 600 exchange student van minden félévben, az elképesztően nagy szám, nem tudod megjegyezni az arcokat-neveket, stb.

A koordinátorunk, Lotta már most tudja mindenki nevét, engem is csak úgy megszólított rögtön a nevemen és érdeklődött a szállás-mizériám iránt. Nálam ez full respect és nagyon szimpatikus, ügyes „húzás” szerintem.

Az alap információk után volt egy 50-60 év körüli amerikai nő, aki prezentációt tartott a svéd egyetemi életről, aki totál jófej volt, iszonyú humorral és gesztikulálással adta elő a mondandóját, totál laza volt és abszolút partnernek kezelt minket rögtön. Hatalmas sikere volt, mindenki dőlt a nevetéstől és a végén percekig tapsoltunk. Hát igen, ez a fajta hozzáállás még hiányzik a magyar egyetemekről. L

Itt teljesen más az education system, mint otthon. Van, hogy valaki 2 évig csak történelmet hallgat full time-ban, aztán 2 évig valami mást ugyanilyen hatékonysággal és ennyi volt az egyetem. Említették, hogy a svédek nagyon specializált tudással rendelkeznek éppen ezért viszont nincs rálátásuk globálisan a dolgokra. Hát, igen: előnyök-hátrányok mindkét oldalon vannak, lásd Bachelor képzés itthon, pont ennek a fordítottja.

Nagyon szigorúak a szankciók, ha csalsz vizsgán, vagy ha plagizálsz, tehát mástól lopsz szöveget, 2-4 hónapos eltiltás az egyetemtől: ők nem szórakoznak!

Az egyetemnek hatalmas étterme van, nagyon kulturált és alapvetően sok az egészséges kaja. A Kodolányisok tudni fogják, miért vagyok ennyire elájulva ettől, hiszen otthon már 13 órakor sem találsz meleg ételt a büfében, nemhogy egészséges ételeket! L

Aztán csoportosan elvonultunk az Ikeába, mert sok embernek még a minimális felszerelése sincs meg a szállásán (párna, pohár, stb.) Elkísértem őket a fun kedvéért, de én csak gyertyákat és ébresztőórát vettem, mert nekem van itt a legjobb dolgom ezzel a svéd host family-vel, mindenem megvan, full service és potom áron. Szóval mindenki engem irigyel! J

A feltételezésem beigazolódott, én vagyok itt az egyetlen magyar, ami tökéletes az angol gyakorlása miatt, hiszen egész nap rá vagyok kényszerítve, hogy angolul csevegjek mindenkivel. 2 napja vagyok csak a többiekkel, de már angolul jutnak először eszembe a dolgok, elég durva. A németeknek, olaszoknak már nincs ilyen jó dolga, mert itt ők vannak többségben, és sokszor csoportosan mászkálnak, bár van egy édes francia lány, aki nem hajlandó franciául beszélgetni a honfitársakkal, mert ő azért jött ide, hogy gyakorolja az angolját. Neki van igaza!

Az Erasmus azért is szuper, mert 2 nap alatt már számtalan invitálást kaptam a többi európai városba (Párizs, Berlin…) a többi kis pajtástól, de vannak emberkék Kanadából is, ők Master programon vannak itt egy évig. Tehát abszolút „multikulti” a hely, és augusztus 24.-re várom a japán barátnőmet is, aki szintén Kanadából érkezik majd.

Itthon szokás szerint finom meleg vacsival várt a pótcsaládom és Björn a férj főz már második napja (ez itt teljesen természetes azt mondta), ráadásul nagyon jó kajákat csinál, köztük svéd specialitásokat is, bár még idáig nem ettem svéd húsgombócot! J

Kb, ez van velem, várom az infókat Tőletek is kedves családtagjaim és barátaim!

Puszik és ölelések mindenkinek külön-külön,

Évi

Üdv ismét!

Ahogy gondoltam, csak az első iskolai hét volt laza, mára beindult az igazi tanulás. Hát, iszonyat mennyiséget kell itt feldolgoznom hétről-hétre, szóval egyelőre semmi stockholmi móka, hanem full tanulás minden nap több órán keresztül. Persze angolul vagy svédül.

Ha valaki még emlékszik a múltkori könyv-mennyiségre, akkor helyesbítenék, mert a mennyiség megháromszorozódott olvasásban és írásban egyaránt. Tehát nagyon nem unatkozom. Turizmusból idáig sok újat nem mondtak, az angolórák viszont nagyon jók, keményen nyelvtanozunk és elég interaktívak az órák, de a svédkurzus idáig nekem a legnagyobb fun.

Tegnap megírtam életem első svéd nyelvű beszámolóját magamról, kb. 120 szóban. A svéd családom nagyon csodál engem, mert szerintük elsőre senki sem szokott ilyen jót írni (ebben nem vagyok olyan biztos) és ma már a vacsora alatt csak svédül „társalogtunk”. Na, nem kell magasröptű témákra gondolni, csak basic szint volt: hogy hívnak, hány éves vagy, hol laksz, mi van az asztalon…stb. J Idáig sokban hasonlít a németre, persze totál crazy kiejtéssel. Viszont van egy hangos tanulóprogramom a gépemen (angol-svéd), de a családi béke kedvéért csak fülhallgatóval hallgatom, majd elismételgetem a szavakat.

Múlt héten szerveztek nekünk külön library-tour-t is, mert olyan hatalmas a könyvtár, hogy külön meg kell tanulni az itteni IT-rendszert és szabályokat hozzá. Kiemelném az egyik legszimpatikusabb szolgáltatást, ami az English language workshop. Lefoglalhatsz Interneten keresztül vagy személyesen időpontokat egy angoltanárnál, aki személyesen segít neked a megadott időpontban, ha bármilyen problémád merült fel az angol nyelvű kurzusokkal. Okít, hogyan kell(ene) megírni egy-egy beadandót vagy felkészít a prezentációdra. Mindez free of charge. Kezdeményezni fogom a Kodolányin egy ehhez hasonló rendszer bevezetését, szerintem nagy sikerem lesz az ötlettel! J

Hogy ne csak száraz tanulmányokról írjak, megosztom Veletek legújabb turista-élményeimet, amiket Nicholassal kettesben „követtünk el”, amíg itt volt nálam látogatóban. Jártunk Uppsala-ban, ami a 4. legnagyobb svéd város az országban és kb. 40 percnyi vonatútra található Stockholm Centralen-től. Én még nem jártam soha Amszterdamban, de ahhoz hasonlítják a várost a szépségét illetően. Nicholas szerint felülmúlja azt. Megnéztük a helyi palotát, ahol egy édes kb. velem egykorú lány csinálta az idegenvezetést, ami nagyon érdekes volt. Fontolgatom a jövőben, hogy valami hasonlót kezdek el tanulni, mert érdekel a művészettörténet és szerintem jól passzolna a kulturális turizmus érdeklődésemhez, persze ez csak a távoli jövő egyik terve a sok közül. Sajnos az egyetlen szépséghibája Uppsala-nak, hogy a múzeumok, látnivalók csak max. 4 óráig vannak nyitva délután, a legtöbb pedig be is zár télre. Nem értem a koncepciót, mindenesetre az ott eltöltött fél nap nem sokra volt elég sajnos.

Jártunk a Historiska Museet-ben is, ami a belépőt tekintve svéd árakhoz képest nem is olyan vészes, 40 korona diákoknak (25-tel szorozd be) és egy álomhely. Modern felfogású, interaktív (kivetítőkön filmek, animációk, installációk), abszolút színes és érdekes, még egy kevésbé múzeumszerető embernek is melegen ajánlom egy ilyen hely meglátogatását. Kb. 1,5 órát tudtunk csak bent tölteni, mert vasárnap már 5-kor bezár, nem tudom miért! L

Vettünk operajegyeket is a III. Gusztávra, aki egy király volt itt valamikor réges-régen. Izgatottan várom az előadást, ami szeptember végén lesz. 180 korona a diákár, kb. 4500 Ft és elég jó helyem lesz. Szerintem kb. hasonló otthon is az operajegyek ára, nem? Veron? J

Tegnap megérkezett a svéd családomba a zimbabwei professzor, tehát igazi „multikulti” család lettünk! Szegény nagyon nem bírja az itteni klímát, már most sapkában és télikabátban mászkál a házban is! Mi lesz itt télen? J Nemrég főztem igazi magyaros lecsót itthon, immáron másodszorra, mert hatalmas a sikere. Jövő héten majd valami más újdonságot találok ki a számukra, pl. gulyáslevest. Élvezem! J

Amúgy pénteken lesz az igazi tanévnyitó party az egyetemen, előtte pedig meghív minket a Student Union egy vacsorára (elég gálánsak, nem?). Az iskolai klub, ahol a buli lesz, megszerezte a jogot, hogy árusítson italt a bárban, itt ugyanis elég mások a szokások és szabályok az alkohollal kapcsolatban. Állami monopólium az alkohol árusítása, ami a System Bolaget elnevezésű láncban történik. Ezt az egyik legelső, amit megtanulsz itt, ha Erasmus diák vagy. J Minden vásárláskor elkérik a személyidet, és 21 év alatt ki sem szolgálnak. Sőt, ha van a társaságodban a fizetéskor egy 21 év alatti személy, akkor senkit sem szolgálnak ki a csoportból, mert nehogy a vásárlás után átadd a fiatalnak az alkoholt. Szerintem kicsit álszent dolog ez, mert maximum megvár a bolt előtt az illető kiskorú, és akkor átveszi a cuccot, de hát itt így működnek a dolgok itt. Közértekben csak 2-3%-os söröket lehet kapni. Tehát itt az alkohol-vásárlás egy külön programpont az életedben, meghatározott nyitvatartási renddel a boltban és szakértő emberekkel, mert az ott dolgozók ahhoz is értenek, hogy melyik ételhez melyik italt vásárold meg. Ez viszont hasznos szerintem, mert elég kevés átlagember ért ehhez igazán.

Remélem otthon is mindenkivel minden a legnagyobb rendben és élvezitek majd a hétvégi 37 fokot az országban, én sajnos szenvedek ettől a 15 foktól itt és csak áhítozom a meleg után...

Ölelek és puszilok mindenkit:

Évi

Hejsan!

Nos, örömmel jelentem, hogy ma részt vettem életem első original svéd nyelvóráján és nagyon tetszett. J A nyelvről annyit kell tudni, hogy eléggé hasonlít az angolra és a németre egyaránt, csak sokkal viccesebb a hangsúlyozása és a kiejtése. Azt hiszem elég jól ment, mert többször elismerő pillantásokkal illettek a kanadai diákok, nekik ugyanis ez egy kínszenvedés most a névelők miatt, ami úgy, mint a németben nem szabály szerint alkalmazandó, hanem meg kell minden egyes szónál tanulni, hogy milyen névelő áll előtte. Itt szerencsére csak két fajta van a némettel ellentétben. J

Már elvileg tudom az alapkérdéseket, a válaszokat rájuk, néhány fontosabb főnevet, igét és a számokat is ismerem. Rögtön kipróbáltam friss tudásomat a svéd családomon, akik szerint nagyon szép már most az elején a kiejtésem és szerintük 2 hónap múlva folyékonyan fogok beszélni svédül. Úgy legyen! J

Amúgy nagyon well-organized itt minden még mindig, már van kártyám, ilyen-olyan kódom az egyetem egyéb felszereléseihez, bejárataihoz, amiket néha lehetetlenség megtalálni annyi emelet, lecture room és részleg van ebben az épületben. Azt gondolom, hogy kis túlzással ugyan, de itt minden diákra jut egy számítógép az épületben, ami azért nem rossz.

Az angol kurzus szerintem elég nehéz lesz. A könyvem címe: Academic writing in English. Szerintem ez mindent elárul. Írtunk egy marha nehéz szintfelmérő tesztet, ahol minden évben idáig a legjobb eredmény 100-ból 65 pont volt. Nos, nekem 43 pontom lett, tehát erősen ott vagyok a középmezőnyben. Amúgy olyan szavakat kérdezett a tanár, amelyeket még életemben nem láttam-hallottam. Azt mondta, hogy akinek 40-50 pontja van, az nagyon jó. Szóval megnyugodtam és félretettem az eddigi maximalizmusomat ezen teszt erejéig. De nem lesz sétagalopp a kezdésből ítélve…

A turizmus kurzus (Modern Tourism) is beindult, jövő hétre el kell olvasni egy egész könyvet (kb. 200 oldal), persze angolul és 3 oldalas összefoglalót kell írni egy megadott kérdés alapján. Inkább nem mondok semmit, de a Kodolányin kb. 1 félév alatt nem kell annyi tankönyvet elolvasni MAGYARUL az összes tantárgyhoz, mint itt 1 hét alatt ANGOLUL egyhez. Szóval elkezdtem napi rendszerességgel tanulni, hogy bírjam az itteni iramot…J

Megérkezett a japán barátnőm Kanadából (6 éve költözött át Japánból egyedül), rögtön bevetettük magunkat Stockholm központjába, ahol kezdek egyre otthonosabban mozogni. A H&M üzletek miatt nehezen lehet tájékozódni, mert szinte minden egyes sarkon található egy ilyen üzlet és ez néha megzavar az utcák keresésében! J

Hétvégén crayfish-party volt nálunk a családomnál, ami egy tradicionális svéd ünnepség. Ilyenkor összegyűlnek az emberek valakinek a házában vagy a szabadban, és rákot esznek. Mi 4 kg-ot vettünk és erre voltunk 6-an. Képzelhetitek. Nekem sikerült komoly 4 darabot elfogyasztanom, mert különleges technikával kell ezeket az állatokat enni. Külön-külön leszedni a lábakat, ollókat, nagyon guszta, mi? J Amúgy élve főzik meg őket sózott-fűszerezett vízben, ami után a feketéről vörösre változik a színük. Evéskor farkasszemet is nézhetsz velük, mert teljesen olyanok, mintha élnének, még a szemük is megvan. Persze általában nagy ivászatba (tömény italok) torkollik az egész mulatság és minden koccintás előtt vicces svéd dalokat énekelnek egymásnak teljes hangerővel az emberek. Ez volt nálunk is. Nagyon vidám volt az egész, csak az volt a kár, hogy hiába kérdezték, hogy nincs-e hasonló Magyarországon, nem jutott eszembe semmi, csak az, hogy mi sírva vígadunk, cigányzene kíséretében, de szerintem már ez is kikopott a hagyományaink közül. Nekünk van valami hasonló kedves tradíciónk, vagy csak én vagyok ennyire fantáziátlan? Ha valakinek eszébe jut valami, küldje meg nekem és meghívom a következő crayfish-party-ra szeptemberben! J

Addig is ismételt puszikat küldök mindenkinek, és aki szeretne meglátogatni, annak üzenem, hogy Veronika jön Stockholmba október 16-tól 23-ig, tehát mindenki más vagy előtte, vagy utána tervezze az útját hozzám. J

A legközelebbi viszontlátásig: Czuppp.

Évi

Hej, (ahogy itt szokás köszönni! )

Szerencsésen túl vagyok az első hetemen itt Stockholmban, ami vad lakáskereséssel telt el, ugyanis csak a helyszínen derült ki számomra is, hogy ebben a városban nagyobb a kereslet, mint a kínálat, így egyszerűen „mission impossible” találni egy normális lakást/szobát.

Sok viszontagság után végül egy svéd családnál kötöttem ki, akik Rönninge-ben, Stockholm belvárosától 30 perce laknak egy családi házban. Itt kb. a természeten kívül semmi sincsen, ráadásul most elég őszies az idő is, kb. 15 fok lehet, de állítólag jövő héttől jön a jó idő, amit persze nem úgy kell elképzelni, mint Magyarországon. J

A család tüneményes, nagyon barátságos mindenki és igazán érdeklődőek a magyar szokások és életstílus iránt. Megígérték, hogy 2 múlva már svédre váltunk a kommunikációban, hogy tudjam majd gyakorolni az egyetemen tanultakat! J

A város amúgy gyönyörű, és egész egyszerűen minden nagyon jól működik. Nem cifrázzák a dolgokat, hanem megy minden magától. Az újságáruson át a buszvezetőn keresztül mindenki ragyogóan beszél angolul, az emberek mosolygósak, szépek, nyugodtak. Rengeteg a gyerek és a tinédzser, sok a fiatal és csinos kismama, átlagban 1-2-3 gyerekkel közlekedik itt mindenki, ami nekem nagyon tetszik.

Igazi svéd ételkülönlegességet még nem ettem, mert akkora a nemzetközi és más vonalakon a választék, hogy az már hihetetlen. Az árak csak kicsit magasabbak, mint otthon, és idáig még mindig csak jót ettem (thai, vietnámi, kínai, francia konyha). Az árban benne foglaltatik általában friss saláta is a salátabárból, tehát szerintem így elég korrekt.

A közlekedés viszont tényleg drágább, mint otthon, havi szinten 15 000 HUF a tömegközlekedés, de ezzel a jeggyel bármire bármennyiszer felülhetsz. Kb. 100 megállója van a helyi metrónak, szinte bárhová el tudsz jutni tömegközlekedéssel és itt nem ciki azzal járni. Tiszta és minden megállót kiírnak kivetítőn és bemondják svédül-angolul is, tehát nehéz elveszni!

Tegnap volt egy spontán felvonulás Stockholm központjában, brazil kongásokkal, zenészekkel, irtó jó volt a hangulat és arra az időre leállt a forgalom, a rendőrök lezárták az utakat. Kb. minden nációjú ember képviseltette magát ezen a zenés-táncos eseményen, (elég sok a bevándorló Svédországban, vajon miért?!) babakocsikkal, zászlókkal, jelmezbe öltözve, stb. Jó volt látni a sok felszabadult embert hömpölyögni az utcán és együtt bulizni bőrszínre való tekintet nélkül!

Augusztus 20-tól Introduction week a többi Erasmus diákkal, akiket még nem ismerek, de azt már tudom, hogy állítólag én leszek az egyetlen magyar közöttük. Az egyetem amúgy kicsit olyan, mint amilyen Amerikában lehet, igazi campus rész, modern, high-tech épületekkel. Nekem egy kicsit rideg kívülről, de a könyvtár nagyságát és felszereltségét elnézve, nem fogok szerintem unatkozni! J

Összességében nagyon jól vagyok, és kicsit félek attól, hogy rajtatok kívül majd egyáltalán nem lesz kedvem haza jönni… J

Puszik és várom a híreket mindenkitől! Svéd számom átmenetileg: +46 76 580 8463

Évi